Limfóma

Kapcsolódó szolgáltatásaink az Ultrahang Központban
Mit jelent a limfóma?
Milyen tünetekkel jelentkezik a limfóma?
Hogyan csoportosítható a limfóma?
Hogyan történik a limfóma kivizsgálása?
Mi az ultrahang szerepe a limfóma kivizsgálásában?
Kezelhető-e a limfóma?

Kapcsolódó szolgáltatásaink az Ultrahang Központban

• mintavétel
• lágyrész ultrahang
• alsó- és felső végtagi mélyvénás ultrahang
• here ultrahang
• pajzsmirigy ultrahang
• has- és kismedence ultrahang
• carotis ultrahang

Mit jelent a limfóma?

A limfóma a nyirokrendszer daganatos megbetegedése. A nyirokrendszerhez tartoznak a nyirokcsomók, a lép, a csecsemőmirigy és a csontvelő. A nyirokrendszer feladata kettős: egyrészt a vérkeringéshez kapcsolódik a szövetközti folyadék elszállításával, másrészt az immunrendszerhez a nyiroksejtek érésével, tárolásával és szállításával. A nyirokrendszernek tehát fontos védelmi feladata van a szervezetben. A limfóma testszerte bárhol kialakulhat, ahol a nyirokrendszer is jelen van. Éppen ezért változatos képet mutat és sokszor nem is egyszerű azonosítani. Az ultrahang szerepe kiemelt a limfóma diagnosztikájában.

A limfómának számos típusa létezik, de két fő csoportba szokás sorolni: elkülöníthető a Hodgkin- és a non-Hodgkin limfóma. A limfóma okai nem teljesen ismertek. A limfóma egyes típusai gyakrabban fordulnak elő fiatal felnőtteknél, míg másokat leggyakrabban 55 év felett diagnosztizálnak. A férfiaknál valamivel nagyobb valószínűséggel alakul ki limfóma, mint a nőknél. A limfóma gyakoribb az immunrendszeri betegségekben szenvedőknél, vagy azoknál, akik immunszupresszív szereket szednek. Egyes fertőzések a limfóma fokozott kockázatával járnak, mint például a mononukleózist okozó Epstein-Barr vírus és a gyomorfekélyt okozó Helicobacter pylori fertőzés.

A betegség akkor kezdődik, amikor egy fehérvérsejtben, az úgynevezett limfocitában genetikai mutáció alakul ki. Ez a mutáció arra készteti a sejtet, hogy gyorsan szaporodjon vagy megakadályozza annak elpusztulását. Ennek következtében sok beteg limfocita keletkezik, amelyek tovább szaporodnak. A beteg limfociták nem tudják ellátni a feladataikat, nem tudnak hatékony védelmet nyújtani a kórokozókkal szemben. A limfocita szaporulat a nyirokcsomók, a lép és a máj megduzzadását okozhatja. A limfóma egy rosszindulatú daganatos betegség, ami azt jelneti, hogy a daganatos sejtek invazívan terjednek, áttéteket adhatnak testszerte.

A limfóma egy súlyos, de kezelhető daganat típus. A modern orvostudomány számos eszközt kínál a betegek állapotának javítására. A limfóma kezelése magában foglalhat kemoterápiát, immunterápiás gyógyszereket, sugárterápiát, csontvelő-átültetést vagy ezek kombinációját.

Milyen tünetekkel jelentkezik a limfóma?

A limfóma jelei és tünetei a következők lehetnek:

• Megnagyobbodott nyirokcsomó (jellemző a nyaki, hónalji vagy ágyéki nyirokcsomók fájdalommentes duzzanata)
• Tartós fáradtság
• Láz
• Éjszakai izzadás
• Légszomj
• Megmagyarázhatatlan fogyás, súlyvesztés
• Viszkető bőr

A limfóma tünetei közül három nagyon jellemző erre a betegségre, ezeket nevezzük B-tüneteknek. Ha valakinél nagymértékű fogyás (6 hónap alatt legalább a testsúly 10%-a), éjszakai izzadás és láz jelentkezik, mindenképp gondolni kell a limfómára és elkezdeni a limfóma kivizsgálását!

Hogyan csoportosítható a limfóma?

A limfóma két fő típusra osztható: ezek a Hodgkin-limfóma és non-Hodgkin limfóma. A Hodgkin-limfóma egy ritkább betegség, melyre az úgynevezett bagolyszem (Sternberg-Reed) sejtek jelenléte jellemző. A Hodgkin-limfóma két életkorban gyakori: a fiataloknál (18-25 évesek között) és az időseknél (65 év felett). A fiatalkori Hodgkin-limfóma sokkal jobb prognózisú betegség. A non-Hodgkin limfóma számos variációval rendelkezik, előfordul közöttük B- és T-sejtes limfóma is. Ez azt jelenti, hogy a B- vagy a T-sejteket érinti a daganatot okozó genetikai elváltozás, azonban a B-sejtes limfóma sokkal gyakoribb. A non-Hodgkin limfóma csoportosítható a betegség agresszív vagy indolens (enyhébb) lefolyása alapján is. A non-Hodgkin limfóma további csoportjai a következők lehetnek:

• Diffúz nagy B-sejtes limfóma
• Anaplasztikus nagysejtes limfóma
• Burkitt-limfóma
• Limfoblasztos limfóma
• Köpenysejtes limfóma
• Perifériás T-sejtes limfóma
• Follikuláris limfóma
• Cutan T-sejtes limfóma
• Lymphoplazmás limfóma
• Marginalis zóna B-sejtes limfóma
• MALT-limfóma
• Kissejtes limfocitás limfóma

Hogyan történik a limfóma kivizsgálása?

A limfóma kivizsgálásában több eszköz is rendelkezésre áll, ám központi szerepet kap az ultrahang. A limfóma kivizsgálásában első lépés az anamnézis felvétel kitérve a jellegzetes panaszok (B-tünetek) meglétére. A fizikális vizsgálat során fontos a duzzadt nyirokcsomók keresése, többek között a nyakban, a hónaljban és az ágyékban, valamint megduzzadt lép vagy máj felismerése. Ezek után a következő lépés az ultrahang vizsgálat. A limfóma bizonyításához általában ultrahang vezérelt biopszia készül valamelyik, érintett nyirokcsomóból. Az ultrahang vezérelt biopszia során egy kis részletet vesznek ki a lehetséges daganatos területről a laboratóriumi vizsgálatokhoz. Az ultrahang vezérelt biopszia feldolgozása során történik a limfóma azonosítása, a daganatos sejtek típusának meghatározása, a limfóma csoportokba sorolása. Emellett egyéb vizsgálatok is elvégezhetőek a szövetmintán, melyek segítik a terápiát a későbbiekben.

A limfóma azonosításában a vérvizsgálatok is fontosak. A limfóma megnövekedett fehérvérsejtszámmal jár, így vérmintában lévő sejtek megszámlálása támpontot adhat orvosának a diagnózissal kapcsolatban. Szükség esetén a csontvelőből is mintavétel történhez. A csontvelő aspirációs és biopsziás eljárás során egy tűt szúrnak a csípőcsontjába, hogy mintát vegyenek a csontvelőből. A mintát elemzik, hogy limfóma sejteket keressenek benne. Kezelőorvosa az ultrahang vizsgálat mellett egyéb képalkotó vizsgálatokat is javasolhat a limfóma felismeréséhez a test más területein. A vizsgálatok közé tartozhat a CT, az MRI és a PET-vizsgálat.

Mi az ultrahang szerepe a limfóma kivizsgálásában?

Az ultrahang a modern orvostudomány egyik hatékony diagnosztikai eszköze, amely számos betegség, köztük a limfóma esetében is kulcsfontosságú szerepet játszik. Az ultrahangvizsgálatok általában fájdalommentesek, nem invazívak és gyorsak. Ez a diagnosztikai módszer kiválóan alkalmazható azoknál a betegeknél, akiknél más képalkotó eljárások (például CT vagy MRI) esetleg nem ajánlottak vagy nem kívánatosak. A limfóma sokféle tünettel járhat, az ultrahang azonban segít pontos képet adni a betegség terjedéséről és súlyosságáról. Az ultrahang a következőekben segíti a limfóma kivizsgálását:

• Nyirokcsomók vizsgálata: Az ultrahang vizsgálat lehetővé teszi az orvosok számára, hogy részletesen megvizsgálják a nyirokcsomókat és felismerjék az esetleges elváltozásokat benne. A limfóma gyakran jár megnagyobbodott nyirokcsomókkal, az ultrahang segítségével pedig könnyen azonosíthatók és követhetők ezek a változások.
• Szövettani jellemzők megjelenítése: Az ultrahang nemcsak a nyirokcsomók méretét és alakját mutatja be, hanem segít a szövettani jellemzők, például a sűrűség és a struktúra megjelenítésében is. Ez a részletesség segít az orvosoknak azonosítani a limfóma típusát és stádiumát.
• Ultrahang vezérelt biopszia: Az ultrahang irányított biopsziához is használható. Amennyiben az ultrahang vizsgálat során gyanús elváltozást észlelnek, az orvosok mintát akarnak venni az adott területből a további vizsgálatokhoz. Az elváltozás pontos helyének felismerésében és a mintavétel pontos kivitelezésében is sokat segít az ultrahang. Az ultrahang növeli tehát a diagnosztikai pontosságot limfóma esetén.
• A terápia hatékonyságának nyomon követése: Az ultrahang nemcsak a kezdeti diagnózisban játszik kulcsfontosságú szerepet, hanem a terápia hatékonyságának nyomon követésében is. A kezelt területeken végzett ultrahang vizsgálatok segíthetnek az orvosoknak megítélni, hogy a terápia mennyire hatékony, és szükség van-e módosításokra.

Az ultrahang a limfóma kivizsgálásában kiemelkedő jelentőségű. A részletes képek és a pontos irányítás révén lehetőséget teremt a korai felismerésre, ezáltal a hatékony kezelésre és a páciensek számára jobb életminőség elérésére. Az ultrahang vizsgálatok tehát nem csupán diagnosztikai eszközök, hanem olyan eszközök is, amelyek segítik az orvosokat a betegek személyre szabott kezelésében és gondozásában.

Kezelhető-e a limfóma?

A limfóma kezelése és annak sikeressége nagymértékben függ a limfóma típusától. Fontos továbbá, hogy milyen a daganat stádiuma, milyen a beteg általános egészségi állapota, életkora, vannak-e társbetegségei stb. Ezek a tényezők mind meghatározzák azt, hogy az orvos a limfóma kezelésében melyik módszert javasolja és azt, hogy mennyire lehet sikeres a kezelés. A limfóma terápiás lehetőségei között szerepel a kemoterápia, a sugárterápia, a célzott terápiák és az őssejt-transzplantáció. A limfóma kezelése rengeteget fejlődött az elmúlt években és folyamatosan újabb áttörő eredmények születnek a kutatásoknak köszönhetően. A limfóma kezelésének célja, hogy a lehető legtöbb rákos sejtet elpusztítsák, és a betegséget remisszióba hozzák. Az orvosok személyre szabott kezelési tervet állítanak össze, hogy a betegeknek a legjobb esélyük legyen a gyógyulásra.

A limfómával élők számára az életminőség fenntartása és a mentális egészség gondozása is kiemelten fontos. A betegek és családtagjaik számára a pszichológusok, társadalmi munkások és támogató csoportok segíthetnek az érzelmi kihívások kezelésében.

Téma szakértői

Dr. Róna Ágnes

emlő ultrahang és emlőmintavétel specialista radiológus

Dr. Horváth Barnabás

emlő ultrahang és emlőmintavétel specialista radiológus

Dr. Szavcsur Péter

ultrahang vezérelt aspirációs citológia és core biopszia specialista Főorvos

---