Limfóma

Kapcsolódó szolgáltatásaink az Ultrahang Központban
Mit jelent a limfóma?
Milyen tünetekkel jelentkezik a limfóma?
Hogyan csoportosítható a limfóma?
Hogyan történik a limfóma kivizsgálása?
Mi az ultrahang szerepe a limfóma kivizsgálásában?
Kezelhető-e a limfóma?

Kapcsolódó szolgáltatásaink az Ultrahang Központban

• mintavétel
• lágyrész ultrahang
• alsó- és felső végtagi mélyvénás ultrahang
• here ultrahang
• pajzsmirigy ultrahang
• has- és kismedence ultrahang
• carotis ultrahang

Mit jelent a limfóma?

A limfóma a nyirokrendszer daganatos megbetegedése. A nyirokrendszerhez tartoznak a nyirokcsomók, a lép, a csecsemőmirigy és a csontvelő. A nyirokrendszer feladata kettős: egyrészt a vérkeringéshez kapcsolódik a szövetközti folyadék elszállításával, másrészt az immunrendszerhez a nyiroksejtek érésével, tárolásával és szállításával. A nyirokrendszernek tehát fontos védelmi feladata van a szervezetben. A limfóma testszerte bárhol kialakulhat, ahol a nyirokrendszer is jelen van. Éppen ezért változatos képet mutat és sokszor nem is egyszerű azonosítani. Az ultrahang szerepe kiemelt a limfóma diagnosztikájában.

A limfómának számos típusa létezik, de két fő csoportba szokás sorolni: elkülöníthető a Hodgkin- és a non-Hodgkin limfóma. A limfóma okai nem teljesen ismertek. A limfóma egyes típusai gyakrabban fordulnak elő fiatal felnőtteknél, míg másokat leggyakrabban 55 év felett diagnosztizálnak. A férfiaknál valamivel nagyobb valószínűséggel alakul ki limfóma, mint a nőknél. A limfóma gyakoribb az immunrendszeri betegségekben szenvedőknél, vagy azoknál, akik immunszupresszív szereket szednek. Egyes fertőzések a limfóma fokozott kockázatával járnak, mint például a mononukleózist okozó Epstein-Barr vírus és a gyomorfekélyt okozó Helicobacter pylori fertőzés.

A betegség akkor kezdődik, amikor egy fehérvérsejtben, az úgynevezett limfocitában genetikai mutáció alakul ki. Ez a mutáció arra készteti a sejtet, hogy gyorsan szaporodjon vagy megakadályozza annak elpusztulását. Ennek következtében sok beteg limfocita keletkezik, amelyek tovább szaporodnak. A beteg limfociták nem tudják ellátni a feladataikat, nem tudnak hatékony védelmet nyújtani a kórokozókkal szemben. A limfocita szaporulat a nyirokcsomók, a lép és a máj megduzzadását okozhatja. A limfóma egy rosszindulatú daganatos betegség, ami azt jelneti, hogy a daganatos sejtek invazívan terjednek, áttéteket adhatnak testszerte.

A limfóma egy súlyos, de kezelhető daganat típus. A modern orvostudomány számos eszközt kínál a betegek állapotának javítására. A limfóma kezelése magában foglalhat kemoterápiát, immunterápiás gyógyszereket, sugárterápiát, csontvelő-átültetést vagy ezek kombinációját.

Milyen tünetekkel jelentkezik a limfóma?

A limfóma jelei és tünetei a következők lehetnek:

• Megnagyobbodott nyirokcsomó (jellemző a nyaki, hónalji vagy ágyéki nyirokcsomók fájdalommentes duzzanata)
• Tartós fáradtság
• Láz
• Éjszakai izzadás
• Légszomj
• Megmagyarázhatatlan fogyás, súlyvesztés
• Viszkető bőr

A limfóma tünetei közül három nagyon jellemző erre a betegségre, ezeket nevezzük B-tüneteknek. Ha valakinél nagymértékű fogyás (6 hónap alatt legalább a testsúly 10%-a), éjszakai izzadás és láz jelentkezik, mindenképp gondolni kell a limfómára és elkezdeni a limfóma kivizsgálását!

Hogyan csoportosítható a limfóma?

A limfóma két fő típusra osztható: ezek a Hodgkin-limfóma és non-Hodgkin limfóma. A Hodgkin-limfóma egy ritkább betegség, melyre az úgynevezett bagolyszem (Sternberg-Reed) sejtek jelenléte jellemző. A Hodgkin-limfóma két életkorban gyakori: a fiataloknál (18-25 évesek között) és az időseknél (65 év felett). A fiatalkori Hodgkin-limfóma sokkal jobb prognózisú betegség. A non-Hodgkin limfóma számos variációval rendelkezik, előfordul közöttük B- és T-sejtes limfóma is. Ez azt jelenti, hogy a B- vagy a T-sejteket érinti a daganatot okozó genetikai elváltozás, azonban a B-sejtes limfóma sokkal gyakoribb. A non-Hodgkin limfóma csoportosítható a betegség agresszív vagy indolens (enyhébb) lefolyása alapján is. A non-Hodgkin limfóma további csoportjai a következők lehetnek:

• Diffúz nagy B-sejtes limfóma
• Anaplasztikus nagysejtes limfóma
• Burkitt-limfóma
• Limfoblasztos limfóma
• Köpenysejtes limfóma
• Perifériás T-sejtes limfóma
• Follikuláris limfóma
• Cutan T-sejtes limfóma
• Lymphoplazmás limfóma
• Marginalis zóna B-sejtes limfóma
• MALT-limfóma
• Kissejtes limfocitás limfóma

Hogyan történik a limfóma kivizsgálása?

A limfóma kivizsgálásában több eszköz is rendelkezésre áll, ám központi szerepet kap az ultrahang. A limfóma kivizsgálásában első lépés az anamnézis felvétel kitérve a jellegzetes panaszok (B-tünetek) meglétére. A fizikális vizsgálat során fontos a duzzadt nyirokcsomók keresése, többek között a nyakban, a hónaljban és az ágyékban, valamint megduzzadt lép vagy máj felismerése. Ezek után a következő lépés az ultrahang vizsgálat. A limfóma bizonyításához általában ultrahang vezérelt biopszia készül valamelyik, érintett nyirokcsomóból. Az ultrahang vezérelt biopszia során egy kis részletet vesznek ki a lehetséges daganatos területről a laboratóriumi vizsgálatokhoz. Az ultrahang vezérelt biopszia feldolgozása során történik a limfóma azonosítása, a daganatos sejtek típusának meghatározása, a limfóma csoportokba sorolása. Emellett egyéb vizsgálatok is elvégezhetőek a szövetmintán, melyek segítik a terápiát a későbbiekben.

A limfóma azonosításában a vérvizsgálatok is fontosak. A limfóma megnövekedett fehérvérsejtszámmal jár, így vérmintában lévő sejtek megszámlálása támpontot adhat orvosának a diagnózissal kapcsolatban. Szükség esetén a csontvelőből is mintavétel történhez. A csontvelő aspirációs és biopsziás eljárás során egy tűt szúrnak a csípőcsontjába, hogy mintát vegyenek a csontvelőből. A mintát elemzik, hogy limfóma sejteket keressenek benne. Kezelőorvosa az ultrahang vizsgálat mellett egyéb képalkotó vizsgálatokat is javasolhat a limfóma felismeréséhez a test más területein. A vizsgálatok közé tartozhat a CT, az MRI és a PET-vizsgálat.

Mi az ultrahang szerepe a limfóma kivizsgálásában?

Az ultrahang a modern orvostudomány egyik hatékony diagnosztikai eszköze, amely számos betegség, köztük a limfóma esetében is kulcsfontosságú szerepet játszik. Az ultrahangvizsgálatok általában fájdalommentesek, nem invazívak és gyorsak. Ez a diagnosztikai módszer kiválóan alkalmazható azoknál a betegeknél, akiknél más képalkotó eljárások (például CT vagy MRI) esetleg nem ajánlottak vagy nem kívánatosak. A limfóma sokféle tünettel járhat, az ultrahang azonban segít pontos képet adni a betegség terjedéséről és súlyosságáról. Az ultrahang a következőekben segíti a limfóma kivizsgálását:

• Nyirokcsomók vizsgálata: Az ultrahang vizsgálat lehetővé teszi az orvosok számára, hogy részletesen megvizsgálják a nyirokcsomókat és felismerjék az esetleges elváltozásokat benne. A limfóma gyakran jár megnagyobbodott nyirokcsomókkal, az ultrahang segítségével pedig könnyen azonosíthatók és követhetők ezek a változások.
• Szövettani jellemzők megjelenítése: Az ultrahang nemcsak a nyirokcsomók méretét és alakját mutatja be, hanem segít a szövettani jellemzők, például a sűrűség és a struktúra megjelenítésében is. Ez a részletesség segít az orvosoknak azonosítani a limfóma típusát és stádiumát.
• Ultrahang vezérelt biopszia: Az ultrahang irányított biopsziához is használható. Amennyiben az ultrahang vizsgálat során gyanús elváltozást észlelnek, az orvosok mintát akarnak venni az adott területből a további vizsgálatokhoz. Az elváltozás pontos helyének felismerésében és a mintavétel pontos kivitelezésében is sokat segít az ultrahang. Az ultrahang növeli tehát a diagnosztikai pontosságot limfóma esetén.
• A terápia hatékonyságának nyomon követése: Az ultrahang nemcsak a kezdeti diagnózisban játszik kulcsfontosságú szerepet, hanem a terápia hatékonyságának nyomon követésében is. A kezelt területeken végzett ultrahang vizsgálatok segíthetnek az orvosoknak megítélni, hogy a terápia mennyire hatékony, és szükség van-e módosításokra.

Az ultrahang a limfóma kivizsgálásában kiemelkedő jelentőségű. A részletes képek és a pontos irányítás révén lehetőséget teremt a korai felismerésre, ezáltal a hatékony kezelésre és a páciensek számára jobb életminőség elérésére. Az ultrahang vizsgálatok tehát nem csupán diagnosztikai eszközök, hanem olyan eszközök is, amelyek segítik az orvosokat a betegek személyre szabott kezelésében és gondozásában.

Kezelhető-e a limfóma?

A limfóma kezelése és annak sikeressége nagymértékben függ a limfóma típusától. Fontos továbbá, hogy milyen a daganat stádiuma, milyen a beteg általános egészségi állapota, életkora, vannak-e társbetegségei stb. Ezek a tényezők mind meghatározzák azt, hogy az orvos a limfóma kezelésében melyik módszert javasolja és azt, hogy mennyire lehet sikeres a kezelés. A limfóma terápiás lehetőségei között szerepel a kemoterápia, a sugárterápia, a célzott terápiák és az őssejt-transzplantáció. A limfóma kezelése rengeteget fejlődött az elmúlt években és folyamatosan újabb áttörő eredmények születnek a kutatásoknak köszönhetően. A limfóma kezelésének célja, hogy a lehető legtöbb rákos sejtet elpusztítsák, és a betegséget remisszióba hozzák. Az orvosok személyre szabott kezelési tervet állítanak össze, hogy a betegeknek a legjobb esélyük legyen a gyógyulásra.

A limfómával élők számára az életminőség fenntartása és a mentális egészség gondozása is kiemelten fontos. A betegek és családtagjaik számára a pszichológusok, társadalmi munkások és támogató csoportok segíthetnek az érzelmi kihívások kezelésében.

Téma szakértői

Dr. Bánhegyi Barbara

pajzsmirigy- és ízületi ultrahang specialista radiológus

Dr. Szavcsur Péter

ultrahang vezérelt aspirációs citológia és core biopszia specialista Főorvos

Dr. Horváth Barnabás

emlő ultrahang és emlőmintavétel specialista radiológus

---